Az ősi alapképlet szerint minden tíz deka liszthez egy tojást adunk (esetleg némi olívaolajat is). Összegyúrjuk, pihentetjük, kinyújtjuk, formára vágjuk, megfőzzük. A frissen készült, kézzel nyújtott, meg sem száradt tojásos tészta semmivel sem összehasonlítható.  

 

Meglepően rövid idő alatt bámulatos karriert futott be, időközben még praktikus jelképpé is kinőtte magát. Hazai szekták sokat vitatkoznak rajta, mitől lecsó a lecsó. Pedig a lényeget érintő kérdések száma csekély: alapanyagminőség, vágás, arányok, technológia.

Az 1974-es születésű fiatalember már a memoárjait írja. Életpályája még nem hosszú, de annál eseménydúsabb: a világon kevés szakács került olyan fiatalon és olyan gyorsan az élvonalba, mint ő. Közben csodával határos módon kapott új életet, amikor kigyógyult a reménytelennek hitt rákbetegségből.

Grant Achatz Chicagóban vezeti Alinea nevű éttermét, melyben a vendég arról dönt, tizenkét vagy huszonnyolc fogásos menüt rendel. (Fotó: Helge Kirchberger, Red Bull Photofiles)

Barcelonában sok „egyszerű” helyet megfertőzött egyfajta perfekcionista szemlélet, a katalán és baszk csúcsgasztronómia újítási-tökéletesítési láza. Ennek egyik oka az, hogy egész Spanyolországban elkezdtek szétrajzani a fiatal szakácsok, akik már leszolgáltak néhány évet egyik vagy másik csúcskonyha-gályán. A helyzet ismerői azt mondják, a trend folytatódni fog, Barcelona sokat ígérő helyszín...

A szakácskodásnak még a gondolatától is irtózott, mert semmi áron nem akart meghízni. A sors aztán úgy hozta, hogy Heiko Nieder soványan szerzett Michelin-csillagot. Zürichi éttermének menüit márciusban mutatta be a salzburgi Ikarusban. (Portré: Juerg Waldmeier / Red Bull Photofiles) 

Puha héjú tökféle, hasonlít az uborkára, őse Mexikóból érkezett, Itáliában nemesítették a 19. században. Viszonylag „fiatal” zöldségféle, mégis hosszú a sora azoknak a (gyorsan) klasszikussá vált ételeknek, melyekből elengedhetetlen.

A Magyar Gasztronómia Egyesülethez tartozó élvonalbeli éttermek, cukrászdák, szállodák

JÓTÉKONYSÁGI ÁRVERÉST TARTANAK  az árvízkárosultak javára.

RÉSZLETEK A NEO FM RÁDIÓ OLDALÁN >>>> ITT

 

2009. Korszerű moduláris központ valahol a Galaxis perifériáján. (Star Wars For Educational Purposes Only - kizárólag oktatási-nevelési-szakképzési célokra.)

A kínai konyhákon a főzéshez rizsbort használnak, amit úgy hívnak, „huang csiu” (sárga bor): a színtelen japán szakéval ellentétben a kínai rizsborok színspektruma az élénk aranysárgától a borostyánon át a sötétbarnáig terjed. A legjobbat a kelet-kínai Sao Hszing régióban állítják elő, ezt nevezik sao hszing bornak. Az üveg címkéjén érdemes ellenőrizni, hogy hol készült. Az a jó, ha „made in Zhejiang, China” feliratot látjuk (ez a nagyobb tartomány neve). A Tajvanon vagy máshol készült utánzatok lényegesen gyengébbek.

Tisztelt Gasztronómiai Társaság!
 
    Elnézést kérek, ha nem pontos a címzés, de kissé nehéz tájékozódni a mai világban.
    A tárgyban jelzett "füstölt csülök"-ről és minden egyéb, füstölt húsról szeretnék tájékozódni.

Valaha sokan ették és gyakran, a halat káposztával. Urak és szolgák, polgárok és földművesek meglehetősen mindennapos étele volt, sokáig számított hagyományos fogásnak Magyarországon is.

A szakács komplett fűszerkerttel érkezett. Óriási asztalt hozatott, ami még az úriasan tágas Ikarus-konyhából is elég sok levegőt kiszorított. Akkurátusan kirakta a dobozait, ujjai közt megdörzsölgette a zsályát, a turbolyát, az osztrigalevelet, a borágót, a négyféle bazsalikomot és a sok virágot, és mindent egyenként megszagoltatott a szakácsokkal és a vendégekkel. „A konyhám lelke” – mondta.

2010. május 27-én lezajlott a Czifray-versenykurzus harmadik fordulója, „Tokány és tejberizs” témakörben. Az amatőr résztvevők tányérjairól Mautner Zsófia írt rövid értékelést, tálalási sorrendben.

(címlapfotó: Terei Miklós; ételfotók: Bakcsy Árpád)

Bartolomeo Platina, a neves humanista szakácskönyvszerző a 15. században ezt írja: „Non ricordo di avere mangiato niente di più squisito" (nem emlékszem rá, ettem-e ennél kitűnőbbet).

Samuel Pepys híres naplójából pedig az derül ki, hogy a 17. század vége felé Londonban bizonyos körökben, magától értetődően ettek emberek „botargót” - egyszerűen csak vajas kenyérre.

Sós-tengeres íze miatt étvágygerjesztő, ugyanakkor kiváló borkorcsolya, ami mellett akár éjfélig is el lehet borozgatni.
 

Április végén újabb vastagkolbász-, avagy szalámi-teszt volt, mely a hazai paprikás vastagkolbászok legjobbjait vette célba. Hogy legyen megfelelő viszonyítási alap is, a tesztelendő tételek kiegészültek néhány chorizoval is. Muskotály Küvé beszámolója: 

„A főzés az egészséges világ iránti vágyunkat fejezi ki.”
(Johann Lafer, szakács)
 

Francis Ford Coppola meséli, hogy a Keresztapa készítésekor a filmgyártó egy s más konfliktus miatt épp meg akart szabadulni tőle, mikor váratlan hír érkezett: egyik évekkel korában írt forgatókönyvét Oscar-díjra jelölték, s hamarosan meg is kapta az Oscart.

2010. május 27-én lezajlott a Czifray-versenykurzus harmadik fordulója, a „Tokány és tejberizs”. Tizenegy meghívott versenyző vett részt, ötük ételeit már ismertettük. Az alábbiakban a további versenytányérok ... (Fotó: Bakcsy Árpád)

2010. május 27-én lezajlott a Czifray versenykurzus harmadik fordulója, a „Tokány és tejberizs”. Tizenegy meghívott versenyző vett részt. 

(Fotó: Bakcsy Árpád)
 

„Ez nem aioli, ez fokhagymás majonéz, de nagyon jó” – mondja a barcelonai Inopia tapas bárban az egyik kiszolgáló, mikor kihozza a sült krumplit a mártással. Hasonlót ír Raymond Blanc, aki könyvében közöl egy „szalonaiolit”. „Ez ugyan nem igazi aioli – hisz az igazi tojás nélkül készül, krumplival vagy kenyérrel –, de éttermekben gyakran használunk ilyen tojásos változatot. Stabilabb, mint az eredeti, s a provence-i hallevesem sűrítésére kiválóan megfelel”. A fokhagymás majonéz tehát kiváló lehet, de nem aioli.

A harmadik Alexandra kalauz már angol nyelvű összefoglalókkal jelent meg, és több mint háromszáz étterem részletes leírásával. 2010. május 27-én mutattuk be a közönségnek. A bemutató az Alexandra Könyvesházban, a Párizsi Nagyáruház Lotz termében volt, a tavalyi díjazott Bíró Lajos (Bock Bisztró) moderálta, a fotókat Bakcsy Árpád készítette.
 

Kérjük a Czifray-versenykurzus HIVATÁSOS résztvevőit, hogy 2010. május 30-án reggel 8 órakor mindenki jelenjen meg a helyszínen: Gundel Károly Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakképző Iskola1097 Budapest IX. Ecseri út 5-7.
 

Az AMATŐRÖKET arra kérjük, jöjjenek negyed 2-re.

Az amatőrök névsora a mai nap folyamán megjelenik a Chili&Vanílián

 

2010. április 4.
„Megválasztásra kerültek Magyarország kedvenc ételei” – adja hírül egy ételrendelési portál.

A szervezők 25 levest, 25 főételt, 25 desszertet választottak ki, ezekre lehetett szavazni. Úgy mondják, több mint 77 ezer felhasználó szavazott, és az abszolút győztes az Újházi-tyúkhúsleves.

Carpacciót a legnépszerűbb szájhagyomány szerint Giuseppe Cipriani, a velencei Harry’s bar alapítója készített először egy előkelő hölgynek, akinek orvosi okból ellenjavallott volt a sült hús. Valószínű azonban – erről is szólnak történetek –, hogy mások másutt jóval korábban is készítettek már vékonyra szelt nyers hússzeletből efféle ételt. Mindemellett bizonyosnak tűnik, hogy a velencei báralapító nevezte el Vittore Carpaccióról, a reneszánsz festőről.

 

"Mert válság ide, válság oda,
ma több a jó étterem Magyarországon,
mint akár egy évvel ezelőtt..." 
(Alexandra Étteremkalauz, Előszó)

 

A könyvbemutató időpontja:
2010. május 27. délután 16 óra

A könyvbemutató helyszíne:
Alexandra Könyvesbolt kávézója az egykori Divatcsarnok épületében.
(1061 Budapest, Andrássy út 39.)

A könyvet bemutatja:

Matyi Dezső kiadó
Molnár B. Tamás főszerkesztő
Christian Meyer korábbi Michelin-inspektor, az Alexandra-kalauz munkatársa
Vendégünk Bánki Erik, az Országgyűlés Sport- és Turisztikai Bizottságának elnöke

A kalauz jelentősen bővült (több mint 300 részletes étteremteszt van benne), és újdonság az éttermek  rövid angol nyelvű ismertetése is...

Szeretettel várunk mindenkit